Gazdaság                       Tudomány                       Divat                       Életmód                       Otthon                       Kultura                       Sport        

 

Olvasóink értékelése:  / 0
ElégtelenKitűnő 

A korai középkort idézi meg munkáiban Kerti Eszter ékszerkészítő, népi iparművész, a Népművészet Ifjú mestere. Azt nem tudja, honnan ered vonzódása az időszakhoz, de szívesen élne a honfoglalás korában. Évekig járta az országot az Őskultúra Alapítvánnyal, hogy korabeli körülmények között mutassák be a honfoglaló magyarok életét, művészetét. A gödöllői ékszerkészítő hét éve már a Nógrád megyei Palotáson él családjával.

Kerti Esztert mindig érdekelték az ékszerek, de nem az arany, hanem a réz vonzotta, és az utóbbi fém ráadásul elérhetőbb is. Érettségi után ötvös tanulónak jelentkezett, de sikertelenül. Felvették viszont az Óra-Ékszer Vállalathoz betanuló aranyművesnek. A budapesti munkahelyen tanulta meg a fémalakítást, a fűrészelést, a forrasztást.

Mi kell a fémalakításhoz?

- Rengeteg szerszám, kézügyesség, ennyi. Ötletek azok vannak, azzal nincs gond - válaszolja.

Kezdetben volt a biztosítótűre fűzött vécélánc...

A szerszámok között fogókról, lemezollóról, fűrészről, fúróról diskurálunk, de megtaláljuk még a házban lévő műhelyben a nagy kalapácsot, az ötvöskalapácsot, a poncolót, a pergőfúrót, a nagyító üveges lámpát is.

Az első ékszer? Ékszerkészítőnk elneveti magát: akkor volt divat a biztosítótűre fűzött vécélánc fülbevalóként, az készült először, és a hozzá hasonló nyaklánc.

Eszter egyik technikája a rézdomborítás. Mint magyarázza, szurokpárnába kell beletenni a rézlemezt, amelyen már kirajzolta azokat a motívumokat, amelyeket ki akar ütni. A honfoglalás korában így készültek a tarsolylemezek, a hajfonatkorongok.

A rézdomborítást a segesvári Nagy Vilmostól tanulta meg.

- Csavarogtunk Erdélyben, véletlenül kerültünk el hozzá, de nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy visszamegyek, és megpróbálok tőle tanulni - idézi fel. - Stoppal indultam el még az "átkosban", és 20 dollár kellett volna a határátlépéshez. Nekem nem volt, de eldöntöttem, hogy innen már nem megyek vissza. A határőr kérte a pénzt, elkezdtem túrni a hátizsákomban, amikor odalépett hozzá egy tiszt, nekem meg odaszólt a határőr: maga mit áll itt, menjen már!

Az első megtanult technika a zománcozás volt Sisa József zománctáborában a gödöllői művelődési házban. Itt sajátította el a rekeszzománcozást, a középkori zománctechnikát, amelynek legjelentősebb darabja a magyar Szent Korona. Alapja, hogy a zománcot a kézzel kihajlított rekeszekbe kell beletölteni két rétegben, a két művelet között égetni, majd lecsiszolni.

- Ennél azért hosszadalmasabb, mert egy alapréteget is rá kell égetni a zománcra, meg egy ellenréteget is, amely tartja az alapzománcot - hangsúlyozza. - Nagyon munkaigényes, oda kell figyelni a kis rekeszekre.

A foglalat elkészítése nem kisebb munka, mint magáé az ékszeré, és aprólékos tevékenység az is, ahogy a zománcra rákerül a szín egy hegyes spatula és egy körző segítségével. Így teszi a kis zománctárgyat a kemencébe. Égetés után viszont nem a felvitt szín köszön vissza. Az iparművész mutatja, hogy például narancssárga felvitt szín égetés után gyönyörű piros lesz. Volt, hogy nagyon szép lilát vett ki a kemencéből, és azóta is hiába kutatja, mi volt az eredeti színkeverék.

Az ékszerkészítést fizikailag nem tartja nehéznek, "nagyon nagyokat nem kell ütni", de a kardhüvely poncolásánál, amikor egyszer végigüti a munkát és rekeszt hajlít, akkor kell egy-két óra, amíg átáll a keze.

Munkái között van kontytű, tulipános karkötő aranyozott rézből, tűzzománc díszítéssel, forrasztott filigránokkal, futó szarvasos medál kovácsolt díszítéssel, nem aranyozva, hanem patinázva. Az utóbbi művelethez fel kell forralni a kénsavat, belemártani a letisztított rezet és kénmájat tenni bele, így öregítik a fémet. A lázsiás nyaklánc eredetéről megtudjuk, hogy ahány lázsiás volt egy lány, annyi hold földje volt - ez alapján is lehetett dönteni, hogy ki kit kért fel a táncban. Van hasonló lánc két csodaszarvassal és napocskával, olvasó palmettás (pálmaleveles) díszítéssel.

Munkáit most éppen a palotási művelődési házban mutatják be kiállításon, de láthatóak például a Mesterségek ünnepén a budai várban is. Első tárlatát a gödöllői művelődési házban rendezték, ahová egyébként portásként került 1989-ben. Az ok egyszerű: aki ott dolgozott, ingyen vehetett részt a tanfolyamokon, neki pedig nem volt pénze a zománctáborra. Kecskés József akkori igazgató nyitotta meg első kiállítását.

Képes rontás- és átoklevételre is

Kitartását sportolói múltjának is köszönheti, hosszú távú gyaloglóként a magyar válogatott keretbe is bekerült Kirhoffer József edző irányításával. Országos versenyeken első és második helyezéseket értek el Benedek Krisztinával ("inkább úgy volt, hogy ő volt az első, én meg a második"), aki most népi táncos. Ő énekelt az első kiállításán, a Népművészet Ifjú Mestere címet pedig egyszerre vették át a Néprajzi Múzeumban.

Régebben nem lehetett őt bevonszolni egy múzeumba, most meg nem lehet kivonszolni onnan - jegyzi meg. Volt olyan tárlat, ahol már megismerte a jegyszedő, amikor harmadszor ment megnézni. Ötletet is merít a múzeumokban, és a hangulat is visszaköszön egy-egy ékszerben.

Kerti Eszter számos elismerésben részesült már. Az Élő Népművészet pályázaton 1993-ban ezüst-, 1995-ben és 2005-ben aranyplakettet kapott, 2000-ben a Gránátalma-díjjal tüntették ki. 1997-ben kapta meg a Népművészet Ifjú Mestere és a Népi Iparművész címeket. Abban az évben nyert első díjat a Pro Renovanda Kultúra Hungariae meghívásos pályázatán. 2004-ben szerepelt a budafoki tűzzománc biennálén, 2008-ban első díjban részesült az országos népiékszer-pályázaton, és Nívódíjat kapott a Budai Várban rendezett reneszánsz kiállításon.

Kártyajósláshoz is ért, sőt elvégezte a spirituális tanácsadó és moderátor alapfokú képzést is, így képes rontás- és átoklevételre ezt kevesen tudják róla.

Beszélgetésünk idején mindössze két gyűrűt látunk rajta: mint kiderül, a kislány miatt nem visel most ékszereket, pedig egyébként szokott. Elmeséli, hogy egy alkalommal, amikor az olaszországi Palazzuolo sul Senióba utazott vásárba Szlovénián keresztül, a határőr csodálkozott, hogy mi az a sok faanyag az autójában. - Mondom, a vásári sátram. Mire ő: aha, szóval különleges és egyedi ékszerekkel vásározik, ugye? - említi meg.

(Forrás: MTI)


( 0 Votes ) 
AddThis Social Bookmark Button

A hozzászólás számodra nem engedélyezett, kérlek jelentkezz be.